Az igaz út keresése

2017. 13. 12., 1:55pm
Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém, — írja Dante az Isteni színjáték első énekének kezdősoraiban

Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém, — írja Dante az Isteni színjáték első énekének kezdősoraiban.

Negyven éves korán túl sok nő úgy érzi, hogy vele is valami hasonló történt: „vége a világnak” és nincs kiút. A többségnek fogalma sincs arról, hogyan keveredjen ki ebből a reménytelennek tűnő helyzetből. Ezzel a dilemmával szembesül Sári Edina MeNŐpauza című regényének főhőse, Niko is. Három gyerek anyjaként hiába él boldog házasságban, a kritikus változókorba dacosan lépve inkább széllel szemben, mint hátszéllel halad tovább. Niko történetén mindenki roppant jól szórakozhat. Például az, aki megpróbálta már ismereten fizikai panaszait olyan furcsa nevű szerrel enyhíteni, mint a poloskavész. Ám az sem csalódik, aki már maga is megtapasztalta, hogy kívánja a férjét, de leginkább a háta közepére. Jót nevetve szintén magára ismer az, aki a drogériában hunyorogva próbálja elolvasni a kisbetűs szöveget, nehogy hajfestéket vigyen haza szőrtelenítő folyadék helyett. Időnként mindenkinek eszébe jut, hogy meg kellene szökni a saját életéből.

Ám aki elég bátor ahhoz, hogy meg is tegye, az tapasztalatokkal gazdagodva rátalál önmagára javított változatára és szó szoros értelemben a szeretteihez is hazatalál. Végre ki tudja mondani: oké, elmúltam negyven, de ettől még nincs vége a világnak! Nikohoz hasonlóan ellendült a holtpontról és innen már csak felfelé vihet az útja. A MeNŐpauza az első magyar tabudöntögető női történet a változókórról, mely romantikus regényformájában „öltött alakot”. A vérbő humorú, életigenlő, erotikával fűszerezett, nagy amplitúdójú érzelmekkel és pazar olasz ételleírásokkal teli történetet a szerző szakorvosokkal készült interjúi kerekítik teljes egésszé.

Nézőpontváltó Egyesület / Cser Kiadó