Szabadság és játékosság

2020. 14. 08., 9:55am
 A Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2020 megbízott kurátori tisztét Szurcsik József, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, egyetemi adjunktus töltötte be.

 A Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2020 megbízott kurátori tisztét Szurcsik József, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, egyetemi adjunktus töltötte be.

A katalógusban így ír a vállalásáról: Kurátorként volt egy határozott vízióm, ami szerencsésen találkozott a műcsarnoki elképzelésekkel. Egy korrekt módon strukturált tervet szőttünk együtt, jól körül jártuk, miként építsünk fel a projektet, amely több egységből áll, és ezek alkossanak egy nagy egészet. Nagy izgalommal álltunk neki a szervezésnek Kondor-Szilágyi Máriával, a Műcsarnok belső kurátorával. Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója minden lehetséges segítséget és észszerű kontrollt biztosítva úgy támogatta a munkánkat, hogy a folyton változó mindennapok zavarát kitisztázva a lehető legelőnyösebb pozícióból startolhasson.

Vagyok, mint minden ember: fenség / Észak fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, — írta Ady Endre. A korszakos költő versének néhány kezdősora akár a mottója is lehetne a Műcsarnok legújabb, Szabadjáték / Szobák című kiállításának.  A tárlat ugyanis három térben kínál betekintést az itt kiállító művészek életművébe. Ezek a szabadság szobái, — a játékoké, a személyes játéktéré, a szabad játéké. Az érdeklődő maga is megtapasztalhatja, hogy a szoba több, mint egy helyszín.

A szobákba belépőnek megint a Szeretném, ha szeretnének című vers újabb sorai jutnak az eszébe: Szeretném magam megmutatni/ Hogy látva lássanak.  Az érdeklődő ugyanis úgy érzi, hogy itt és most belepillanthat a művészek privát tereibe, a közeli múltba, illetve az aktuális jelenbe, — ezáltal besétál a valóságba. Hála a Jóistennek: nem vagyunk egyformák és ne is legyünk azok! Minden részecskénk hasonlósága legyen a különbözőségünk építőeleme. A dolgok elérése érdekében legyen lehetőség a kifejezés, a kimondás és a befogadás gesztusára. Lépjünk be ezekbe a szobákba, nézzünk körül, majd tekintsünk ki az ablakon. Éljünk meg bizonyos viszonylatokat, érezzük meg a távoli dolgok jelenlétét és legyünk képesek elismerni a tőlünk távoli dolgok létezésének jogát!

Az itt látható műtárgy-egységek és a különálló művek egyenként is nagyon változatosan, játékosan deklarálják a legkülönfélébb jelenségeket. Ám az alkotások jelentős részéből szinte „süt” a magány. A kiállított művek sok mindenről beszélnek és ezt a legkülönbözőbb művészi nyelven teszik. Sokféle összefüggésben közre- és együttműködve behálózzák a kiállítótereket.   Csendben vagy harsányan szólnak a látogatóhoz. Minden egyes alkotás az övé, és hagynia kell, hogy így legyen.  Ha a saját alternatíváját magához engedi, az kiteljesedik benne, szélesedik és megerősödik az ő valóságában. A Műcsarnok Szabadjáték / Szobák című kiállítása révén ennek a feltétlen és szabad játéknak mindenki a részese lehet!

A virtuális nyitó: https://youtu.be/rcNrzXdN6Vs