Fotóikonok Magyarországon

2021. 29. 03., 10:15am
A Budapest FotóFesztivál keretein belül március 26-án virtuálisan megnyílt a Műcsarnok új tárlata.

A Budapest FotóFesztivál keretein belül március 26-án virtuálisan megnyílt a Műcsarnok új tárlata.

A kiállítás Fotóikonok — Archívumból történelem / Howard Greenberg Gallery New York című kiállítás az újranyitást követően a kiállítás 2021. június 27-ig látogatható.

Az ötödik éve megrendezett Budapest FotóFesztivál nyitókiállításán 41 fotográfus közel hetven felvételén a fotográfia 20. századi történetének részletgazdag képe rajzolódik ki. A kiállítás kurátorát, a diChroma Photography igazgatóját, Anne Morint a fotótörténeti archívumok iránt érdeklődése vezette a New York-i galeristához. A világhírű galéria archívumából készült személyes válogatásában a 20. századi fotográfia legjelentősebb alkotóinak kitűnő képeit láthatja a budapesti közönség, ismerős és ritkán látható felvételeket egyaránt. Az ikonikus nevek között, mint Berenice Abbott, Araki, John Heartfield, William Eggleston, Walker Evans, Allen Ginsberg, Helmut Newton vagy Man Ray. A magyarok számára nagy öröm, hogy a galéria anyagában kitüntetett helyet foglalnak el a világhírű magyar származású fotográfusok, köztük André Kertész, Robert Capa és Martin Munkácsi.

Martin Munkácsi: Liberia
Egy fotóarchívum lényegében forma, tipológia, érzékenység. Egy ilyen archívumot csak úgy lehet igazgatni, ha mindennek megvan a világos és logikus rendje, s ennek pontos részleteit az a személy alakítja ki, aki az archívumot belakó dialektikus mozgásokat finoman hozzáadja és irányítja. Howard Greenberg a nemzetközi fotográfiai színtér kiemelkedő alakja. Közel 40 éve vezet galériát, ez idő alatt számos magángyűjtemény kialakításában segédkezett. New York-i galériájának archívumában közel 30000 felvételt őriz a 20. századi fotográfia legnagyobb alkotóitól, olyan fotóművészektől, akik hozzájárultak látásmódunk formálásához, akik kollektív képvilágot és hangsúlyosan egyéni képfelfogást teremtettek. Ez az archívum ezer történetet mond el, és annyi alakot vonultat fel, ahányan csak belenéznek. Végtelen lehetőségeket kínál. Minden képe egy történet kezdete és egyben portré a történetmesélőről. Az itt bemutatott kiállítási anyag kissé hasonlóan alakult a szürrealista Jacques Prévert és Yves Tanguy által kitalált, cadavre exquis (elragadó hulla) néven ismert irodalmi játékhoz, amelyet Georges Bataille „az elme legtökéletesebb leképezésének” nevezett. A képek egymás mellett sorakoznak. Néha vitatkoznak, máskor összesimulnak vagy megbámulják egymást. A végeredmény André Malraux kifejezésével a musée imaginaire (képzeletbeli múzeum): a többi jelenlétében mindegyik kép átalakul, és együttesen már egy másik történetet mesélnek nekünk.
Berenice Abbott, Araki, Lillian Bassman, Manuel Álvarez Bravo, William Eggleston, Walker Evans, Louis Faurer, Martin Munkácsi és Man Ray mind résztvevői a játéknak, mindannyian mondtak „egy főnevet, egy igét vagy egy bővítményt”, és ezzel új nézőpontból teremtettek rálátást a 20. századi fotográfia történetére, — mondja Anne Morin, kurátor.

A kiállítás kísérő kiadványába itt lehet belelapozni: 

https://issuu.com/mucsarnok/docs/mcs_budapest_fotofesztival_ujsag_4_old_digital

A Budapest FotóFesztivál nyitókiállítása a FotóFesztivál, a Műcsarnok és a diChroma Photography együttműködésében valósult meg.
Kezdő fotó: Lillian Bassman - Anneliese