Soma Mamagésa közel harminc évvel ezelőtt egy világhírű fotográfus, a felkavaró képeiről ismert Joel-Peter Witkin „The Fool, Budapest” című képének modellje volt.

by Szendi Horváth Éva

 

Mai Manó Házban A Műgyűjtés szenvedélye – Válogatás a Millot-Durrenberger gyűjteményből című kiállításon Joel-Peter Witkin munkái közül is látható öt alkotás. Witkin képeinek témái – a test, az akt és a csendélet – ellentmondásosak, a fotográfus mindig talál szépséget a groteszkben. Witkin a menny és a pokol, a szexualitás és a halál, valamint a szépség sokféle fogalma közötti feszültségekkel foglalkozik. Véletlen találkozások és apróhirdetések révén talált modelljei gyakran deformáltak, amputáltak, kis növésű emberek, szado-mazochisták, transz-szexuálisok, akár holttestek. Rajtuk keresztül rámutat a kortárs kultúra társadalmi, vallási és politikai ellentmondásaira, képeibe beépítve a „lelkiismeret történetét”.

Witkin 1993 nyarán hazánkban, Magyarországon járt, ahol egyik legismertebb munkáját,  a The Fool, Budapest című képet készítette – mely nem része a Mai Manó Házban most kiállított Millot-Durrenberger gyűjteménynek.

Mielőtt Witkin elkezd fényképezni, papírra veti ötleteit, melyekhez gyakran előzetes vázlatokat is készít. A The Fool, Budapest című képének vázlatát az Etherton Gallery gyűjteményében őrzik, melyet az engedélyükkel mutattak be közönségnek.

Hetekbe, sőt hónapokba telhet, mire Witkin megtalálja a modelljeit és megépíti az elképzelt díszleteket. Kevésbé ismert tény, hogy a The Fool, Budapest című fotón Spitzer Gyöngyi, művésznevén Soma Mamagésa is szerepel. Őt 1993-ban hívták fel, hogy a világ egyik leghíresebb fotóművésze modellt keres, és rá gondoltak. Az egyeztetések után Witkin budakalászi otthonában látogatta meg Somát, aki így emlékezett vissza az első találkozásra:

„Kijött egy nagyon kedves, karizmatikus idős úr, akivel leültünk a kertben a teraszra, előkapta az albumát és konkrétan, a gyomrom összeugrott, a szívem dobogott rendesen. Kiszáradt a szám, adrenalin föl: „Ez mi???”. Szóval nagyon erős hatással volt rám. Semmi ehhez foghatót nem láttam, és amikor megláttam a képeket, akkor azt mondtam, hogy kérek tőle legalább két-három nap gondolkodási időt. Nem tudok egyből igent mondani.”

Miután Soma alaposan átgondolta, majd elfogadta a felkérést, megegyeztek a részletekben is, erről így írt Soma:

„Pedig anno nem nagyon volt jövedelmem, '93 nyarán, amikor a felvétel volt, még szoptattam a kislányomat. Megkérdezte, hogy mit kérek, 100 dollárt vagy a fotót. Én ez utóbbit választottam, és azóta sem kaptam meg. Sem a fotót, sem a pénzt, viszont egy fantasztikus dedikált albumot kaptam tőle, amit nagyon sok embernek adtam kölcsön, sajnos az utolsót leszámítva mindig visszakaptam. Az a baj, hogy nem tudom, ki volt az utolsó.”

A fotó egy hatórás, fárasztó beállításokat igénylő előkészületek után a Vajdahunyad várában található Mezőgazdasági Múzeumban készült.

Somát megérkezésekor teljesen letaglózta a látvány: egy döglött bika és halak tetemeit látta és orrfacsaró bűz áradt mindenhonnan.

—Erős volt a vele való találkozás, főleg a közös munka.– emlékszik vissza a kimerítő, kényelmetlen, de mégis különleges fényképezésre.

 

A Punkt megkereste a művésznőt, hogy mesélje el emlékeit a fényképezésről: https://vimeo.com/685189306