Szendi Horváth Éva
MOTTÓ: Felszakad egy sikoly, kifogytam a szavakból
Álomi díszletek szellemből és anyagból
A templom sárga tetején megáll az óra
Nem nevetés, nem sírás, nem fej és nem írás
És az idő iránytűje semerre se mutat
Keresem a kiutat.
/Menyhárt Jenő/
Az elmúlt esztendőkben Horváth Éva Mónika a műveit csoportos és egyéni tárlatokon is rendre bemutatta, ám ebben az évben minden eddiginél nagyobb vállalkozásba fogott. Törékeny egyensúly címmel megakiállítást rendezett a Kápolnásnyéki Halász-kastélyban, mely november 6-ig látogatható.
A közelmúltban pedig alkotásait a Karinthy Szalonban Az antagonista címmel mutatta be az érdeklődőknek.
—Miért döntött a Törékeny egyensúly cím mellett?
—Mindig minden mozgásban van. Így az egyensúly pillanata is olyan, mint a zen bölcsessége: itt van, és még sincs sehol. A Halász-kastély összes termeiben kilencvenkilenc képet állítottam ki, melyeket ennek a gondolatnak a jegyében festettem meg. A tömeg tematikája tíz éve foglalkoztat. Azóta készítettem ennek a sorozatnak a darabjait és a karantén bezártsága alatt be tudtam fejezni. Manapság az emberek szinte félnek az egyedülléttől, mindig túl sokan vannak körülöttük. A tömegben senki nem látja a tömeg egészét, csak érzi a szélekről ránehezedő súlyokat. Elég, ha csak olyan jelentős történelmi motívumra gondolunk, mint Pilátus dilemmája. Ő a tömegre bízta a döntést, hogy Jézus Krisztus vagy Barabás részesüljön-e a helytartói kegyelemben. A tömeg egyszerű ránézésre választ, minden hatalom mögött a népakarat áll. A média ezt befolyásolni, alakítani tudja, ezért világhatalmi tényező.
—Minden művész az általa izgalmasnak vélt kérdésekre keresi a választ.
—Kultúrmunkásként természetesen én is ezt teszem. Ám úgy érzem, hogy túl sok a kérdés és kevés a válasz. Felnőtt korban nem lehet megkerülni a jó kérdésekre adott korrekt válaszokat. Ez a cselekvő ember feladata! Legyenek jó kérdéseink és találjunk rá jól működő válaszokat, hisz’ közösségi, emberi érdekeink is ezt diktálják. Gyorsnak kell lenni, mert mindenkinek fogy az ideje. Egy szó, mint száz: tettekre van szükség! A képkészítésben jómagam a száz darabos kollekció befejezésével egy-egy mondat végére sikeresen tettem pontot és erre nagyon büszke vagyok. Víg Mihály szavaival élve: Kész az egész / Mindennek vége, vége már / És nem lesz másik soha már, soha talán…
—Milyen munkamódszerrel dolgozik?
—Nem leíró művész vagyok, nem modellezek, hanem makettezek. Az ötlet, a jegyzetek a modellezés után jutnak el a kidolgozásig, amikor a tettek következnek. A makett méretarányosan és valóságos téri konkrétumként jelenik meg, mint egy 3D-s printer. Ám sok mindent figyelembe kell venni, amikor biztonságos átültethetőségről van szó.
—A Karinthy Szalonban látott képek kapcsán a látogatónak óhatatlanul eszébe jut a névadó híres mondata: Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.
—Nem csoda, mert a macskák számos képem főszereplői. A macska ugyanis nemcsak a női lélek, hanem mozgás, az örök tevékenység szimbóluma is. De a folyamatos női lét tapasztalata alapján mondhatom, hogy a bennünk lévő szenvedély-állatot domesztikálni kell. Meg kell szelídítenünk önmagunkat, egymást, a problémákat, hogy a személyiségeink és a közösségeink harmóniában tudjanak összeforrni! A Szalon beli anyag teljesen más, mint a Kápolnásnyéken látható. Az a tömegek ábrázolásáról, a makró világról, ez pedig a mikró világról szól, — de része az egésznek.
—Képein sok a gömbforma és a tojás motívum is.
—Az antagonizmus a kibékíthetetlen ellentétek tana. Igazi nőként Az antagonista című kiállításommal mégis a békét, az örömöt, a folyamatosságot hirdetem. Az engem meghatározó nőiségem számomra a legbelsőbb jó. A gömbök szimbolizálják, hogy emberi nembeliségünknek személyes, érzéki testtapasztalata, hogy képesek vagyunk befogadni egy új életet.
Amikor megreped a burok, a nő testét átjárja a fájdalom és gyönyör, gyermek születésével ő maga pedig más minőségben él tovább. A tojás gyakori képi jelenléte szinte magyarázatra sem szorul, hiszen az újjászületés örök szimbóluma.
Szendi Horváth Éva