„A gyermek nem katona...”
2022. 03. 10., 4:58pm
A budapesti Lengyel Intézet gondozásában megnyílt az Anyú, én nem akarok háborút! című Nagymező utcai szabadtéri-, illetve online kiállítás.
by Szendi Horváth Éva
Az eseményen részt vett Katarzyna Ratajczak-Sowa, a budapesti Lengyel Nagykövetség politikai osztályának vezetője, Viktória Svereniak, a budapesti Ukrán Nagykövetség politikai osztályának vezetője, valamint Kováts Adél, a Radnóti Miklós Színház igazgatója. Ők a megnyitó soránfel is szólaltak.
A különleges tárlat egy levéltári projekt eredményeként lengyel és ukrán háborús gyerekrajzokat mutat be. A háború borzalmait feldolgozó, megrázó erejű alkotások október 14-ig láthatóak a Nagymező utcában, a Lengyel Intézet előtt. Emellett a kiállítás elektronikus változata az intézet online közösségi felületein is megtekinthető.
A megnyítón Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatójaaz alábbi szavakkal fogalmazta meg a kiállítás célját:
—A lengyel gyerekek rajzai 1946-ban készültek, a II. világháború idején. A német megszállás alatt, 1939-1945 között átélt traumatikus élményeiket ábrázolják. Ezeket az alkotásokat a varsói Újkori Iratok Levéltára őrzi. Hozzájuk társulnak az ukrán gyerekrajzok az Ukrajnában jelenleg is zajló háborúról, amelyeket a Mom, I see war portál gyűjtött össze. A tárlat egy olyan tablót is tartalmaz, amely szándékosan maradt üresen, mivel azokat a tragikus eseményeket szimbolizálja, amelyekről tilos volt említést tenni a kommunista rezsim idején. Emiatt a szovjet háborús bűntetteket ábrázoló művek, ha meg is születtek, soha nem kerültek a nyilvánosság elé. Az üres táblón azonban akár más nemzetiségű gyermekek háborús rajzai is szerepelhetnének, hiszen mindig éppen ők a fegyveres konfliktusok legnagyobb áldozatai, történjenek azok bárhol is a világon.
Mint a közjavat szolgáló személyek és mint nők és anyák szeretnénk felhívni a figyelmet erre a módfelett szomorú tényre és erőteljesen tiltakozni a hódító háború szörnyűségei ellen! Amik elsősorban a gyermekeket sújtják, fizikai és pszichés, lelki tekintetben egyaránt.
A képeket tematikus csoportokba rendeztük: harcok, család, elnyomás, ellenállás, pusztítás, győzelem-remény,– ily módon szeretnénk kihangsúlyozni, mennyire hasonlítanak egymáshoz a hódító háborúk. Más az időpont, más a helyszín, mások a gyermeki szemtanúk, de a háború mindig ugyanolyan.
A projekt célja megmutatni, hogy a háború egy gyermek szemében mindig ugyanúgy néz ki. Helytől és időtől függetlenül hatalmas gonoszság, a gyermek pedig mindig áldozat. Az archív lengyel és a kortárs ukrán alkotások közötti hasonlóság megrázó. A gyermekek tankokat, bombákat ledobó repülőket, tűzvészeket és robbanásokat rajzolnak. Lerajzolják a sebesülteket és a halottakat, a lerombolt házakat, a sírokat. Lerajzolják önmagukat és családjukat, az evakuációt és a menekülést. De lerajzolják a reményt is, a jövőről szőtt álmaikat.
„A gyermek nem katona, nem védi a hazáját, mégis együtt szenved vele.” Így szól az idézet Janusz Korczak, a lengyel orvos, gyógypedagógus és író, a gyermekvédelem egyik legnagyobb alakjától.
A projekt szabadtéri és online kiállítás, valamint katalógus formájában is megvalósításra került. A budapesti Lengyel Intézet előtt 2022. szeptember 20 – október 14. között megtekinthető kiállítás négynyelvű: magyar, lengyel, ukrán, és angol.
by Szendi Horváth Éva
Az eseményen részt vett Katarzyna Ratajczak-Sowa, a budapesti Lengyel Nagykövetség politikai osztályának vezetője, Viktória Svereniak, a budapesti Ukrán Nagykövetség politikai osztályának vezetője, valamint Kováts Adél, a Radnóti Miklós Színház igazgatója. Ők a megnyitó soránfel is szólaltak.
A különleges tárlat egy levéltári projekt eredményeként lengyel és ukrán háborús gyerekrajzokat mutat be. A háború borzalmait feldolgozó, megrázó erejű alkotások október 14-ig láthatóak a Nagymező utcában, a Lengyel Intézet előtt. Emellett a kiállítás elektronikus változata az intézet online közösségi felületein is megtekinthető.
A megnyítón Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatójaaz alábbi szavakkal fogalmazta meg a kiállítás célját:
—A lengyel gyerekek rajzai 1946-ban készültek, a II. világháború idején. A német megszállás alatt, 1939-1945 között átélt traumatikus élményeiket ábrázolják. Ezeket az alkotásokat a varsói Újkori Iratok Levéltára őrzi. Hozzájuk társulnak az ukrán gyerekrajzok az Ukrajnában jelenleg is zajló háborúról, amelyeket a Mom, I see war portál gyűjtött össze. A tárlat egy olyan tablót is tartalmaz, amely szándékosan maradt üresen, mivel azokat a tragikus eseményeket szimbolizálja, amelyekről tilos volt említést tenni a kommunista rezsim idején. Emiatt a szovjet háborús bűntetteket ábrázoló művek, ha meg is születtek, soha nem kerültek a nyilvánosság elé. Az üres táblón azonban akár más nemzetiségű gyermekek háborús rajzai is szerepelhetnének, hiszen mindig éppen ők a fegyveres konfliktusok legnagyobb áldozatai, történjenek azok bárhol is a világon.
Mint a közjavat szolgáló személyek és mint nők és anyák szeretnénk felhívni a figyelmet erre a módfelett szomorú tényre és erőteljesen tiltakozni a hódító háború szörnyűségei ellen! Amik elsősorban a gyermekeket sújtják, fizikai és pszichés, lelki tekintetben egyaránt.
A képeket tematikus csoportokba rendeztük: harcok, család, elnyomás, ellenállás, pusztítás, győzelem-remény,– ily módon szeretnénk kihangsúlyozni, mennyire hasonlítanak egymáshoz a hódító háborúk. Más az időpont, más a helyszín, mások a gyermeki szemtanúk, de a háború mindig ugyanolyan.
A projekt célja megmutatni, hogy a háború egy gyermek szemében mindig ugyanúgy néz ki. Helytől és időtől függetlenül hatalmas gonoszság, a gyermek pedig mindig áldozat. Az archív lengyel és a kortárs ukrán alkotások közötti hasonlóság megrázó. A gyermekek tankokat, bombákat ledobó repülőket, tűzvészeket és robbanásokat rajzolnak. Lerajzolják a sebesülteket és a halottakat, a lerombolt házakat, a sírokat. Lerajzolják önmagukat és családjukat, az evakuációt és a menekülést. De lerajzolják a reményt is, a jövőről szőtt álmaikat.
„A gyermek nem katona, nem védi a hazáját, mégis együtt szenved vele.” Így szól az idézet Janusz Korczak, a lengyel orvos, gyógypedagógus és író, a gyermekvédelem egyik legnagyobb alakjától.
A projekt szabadtéri és online kiállítás, valamint katalógus formájában is megvalósításra került. A budapesti Lengyel Intézet előtt 2022. szeptember 20 – október 14. között megtekinthető kiállítás négynyelvű: magyar, lengyel, ukrán, és angol.