A Budapestről Mádra kitelepítettek emlékmű avatása
2023. 25. 09., 11:08am
Mád elsőként az 1255 – ös birtoklevélből ismert
by Szendi Horváth Éva
A Budapestről Mádra kitelepítettek emlékmű avatása
A település a történelem viharait átvészelve megerősödik, mezővárossá lesz. A szőlőtermelés monokultúrássá válik, külső birtokosokat vonz. Azt tartják: borai a legkiválóbbak, s innen indulnak ki az árak. Báljai is messze földön híresek. A mondás szerint, amelyik férjhez adandó leány a pócsi búcsúban, a mádi bálon, vagy a debreceni vásárban nem kélt el, - az talán pártában maradt örökre. A városban nagyszámú zsidóság telepedik le, a zsinagóga Európa Nostra díjat kap. Főutcája ma is őrzi a hajdani mezővárosi lét nyomait. A település a irágkorát a XVII. század végétől a XIX. század második feléig élte. A XX. század fordulójára itt épült fel a Tokaj hegyaljai mádi takarékpénztár impozáns épülete,de kikerül a vasútépítés fő ágából, jön a filoxéra vész, így újra községgé lesz.
1951 júliusában nagy népességmozgás volt Mádon. Budapestről 12-14 ezer osztályidegent telepítettek ki vidékre. Nem kívánatos elemek lettek, nagy valószínűséggel a lakásaikra is szemet vetettek. Mádon negyvennégy család, mintegy 116-120 személy kapott kényszerlakhelyet. A kitelepítettek között volt hajdani földbirtokos, gyártulajdonos, gyárigazgató,nagykereskedő, miniszteri tanácsos, jószágigazgató, bérház tulajdonos, bankigazgató, főispán, katonatisztek és családtagjaik.
Településünk lakossága 1950-ben 3469 fő, a lakások száma 681. Az ideérkezők elhelyezése gondot okozott, s az sem véletlen hova kerültek. Nagyobb épületekben kaptak családonként egy szobát. Ez sokszor öt-hat, egy esetben kilenc személyt is jelentett. Ezek a Barna ( Pulszky) , Deréky , Kéhler , Kalmár, Choma , Irgang házak, kiknek tulajdonosai sem voltak a rendszer kegyeltjei.
A gyerekek iskolába jártak, nehezen találtak barátokat. Tartottak tőlük, majd a délutáni, hétvégi együtt játszás lassan oldotta a helyzetet. A felnőttek megpróbáltak dolgozni, ez negyven-ötven személyt jelentett. Ők sem a fizikai munkához, sem az itt szokásos szőlőműveléshez nem értettek, illetve nem voltak hozzászokva. Júliusban élelmiszerjegyet itt nem kaptak, mivel azt a fővárosban járt volna nekik. A bolti áruhiány miatt később sem mindig jutottak élelemhez.. Tartalékaik nem voltak, értékeket adogatták el és osztályrészük volt a mindennapos nélkülözés.
Majd megismerkednek a helyi lehetőségekkel: csipkebogyóból teát, összeszedett gyümölcsökből lekvárt főztek, kalászt szedtek. Az akkor épülő orosz telepen földalatti tárolókhoz földásás, kézi erővel való szállítás jelentette számukra a munkát. A Kaolinban anyag és kőtörést végeztek, Iván tanyáján oltványtelepen és a szőlőhegyen dolgoztak.
A kitelepítettek és az itt lakók elfogadták egymást. Az ötvenes évek nehezek voltak a mádiaknak is, mégis több ízben megpróbáltak segíteni.
Kedves színfolt volt az az esküvő, amikor a menetben a kitelepített fiatalok munkatársaik által karonfogva vettek részt. Nevezetes alakja volt az ideérkezőknek gróf Almássy Miklósné szül. Baas Sarolta, ahogyan a helyiek ismerik Déry Sári színésznő. Férjét követte a kitelepítésbe, sorsát vállalva dolgozott a határban, majd az akkor épülő kultúrházban kapott munkát. Kultúrkört szervezett és épp’ előadásra készültek. Görcsök gyötörték, de a lakhely elhagyási tilalom késői feloldása miatt a kórházba szállítás után vakbele perforált és Sári elhunyt. Sírja a mádi római katolikus temetőben örökös ÖRÖK ! 1953. márciusában, Sztálin halála után beköszöntött a reménykedés időszaka. A kitelepítésnek jogszabályi háttere nem volt. Ám a hatóságok nem akarták, hogy a kitelepítettek Budapestre, illetve még öt nagyvárosba visszatérjenek.
Így az 1034/1953 (VIII.26). minisztertanácsi rendelet szerint maguknak kellett lakhelyet, munkát keresniük. Két év után egyenként elhagyták Mádot .
Emlékezzünk tisztelettel sorsukra! Az emlékművet állította A Nemzeti Emlékezet Bizottság, a Nemzeti Örökség Intézete és a Demetervin. A szobor Szervátiusz Tibor alkotása. Az emléktábla szövege: A kommunista diktatúra alatt Budapestről Mádra kitelepített, megbélyegzett, vagyonuktól megfosztott, a fővárosból kitiltott ártatlan emberek, családok emlékére.
Vinnai Zsuzsanna helytörténész
by Szendi Horváth Éva
A Budapestről Mádra kitelepítettek emlékmű avatása
A település a történelem viharait átvészelve megerősödik, mezővárossá lesz. A szőlőtermelés monokultúrássá válik, külső birtokosokat vonz. Azt tartják: borai a legkiválóbbak, s innen indulnak ki az árak. Báljai is messze földön híresek. A mondás szerint, amelyik férjhez adandó leány a pócsi búcsúban, a mádi bálon, vagy a debreceni vásárban nem kélt el, - az talán pártában maradt örökre. A városban nagyszámú zsidóság telepedik le, a zsinagóga Európa Nostra díjat kap. Főutcája ma is őrzi a hajdani mezővárosi lét nyomait. A település a irágkorát a XVII. század végétől a XIX. század második feléig élte. A XX. század fordulójára itt épült fel a Tokaj hegyaljai mádi takarékpénztár impozáns épülete,de kikerül a vasútépítés fő ágából, jön a filoxéra vész, így újra községgé lesz.
1951 júliusában nagy népességmozgás volt Mádon. Budapestről 12-14 ezer osztályidegent telepítettek ki vidékre. Nem kívánatos elemek lettek, nagy valószínűséggel a lakásaikra is szemet vetettek. Mádon negyvennégy család, mintegy 116-120 személy kapott kényszerlakhelyet. A kitelepítettek között volt hajdani földbirtokos, gyártulajdonos, gyárigazgató,nagykereskedő, miniszteri tanácsos, jószágigazgató, bérház tulajdonos, bankigazgató, főispán, katonatisztek és családtagjaik.
Településünk lakossága 1950-ben 3469 fő, a lakások száma 681. Az ideérkezők elhelyezése gondot okozott, s az sem véletlen hova kerültek. Nagyobb épületekben kaptak családonként egy szobát. Ez sokszor öt-hat, egy esetben kilenc személyt is jelentett. Ezek a Barna ( Pulszky) , Deréky , Kéhler , Kalmár, Choma , Irgang házak, kiknek tulajdonosai sem voltak a rendszer kegyeltjei.
A gyerekek iskolába jártak, nehezen találtak barátokat. Tartottak tőlük, majd a délutáni, hétvégi együtt játszás lassan oldotta a helyzetet. A felnőttek megpróbáltak dolgozni, ez negyven-ötven személyt jelentett. Ők sem a fizikai munkához, sem az itt szokásos szőlőműveléshez nem értettek, illetve nem voltak hozzászokva. Júliusban élelmiszerjegyet itt nem kaptak, mivel azt a fővárosban járt volna nekik. A bolti áruhiány miatt később sem mindig jutottak élelemhez.. Tartalékaik nem voltak, értékeket adogatták el és osztályrészük volt a mindennapos nélkülözés.
Majd megismerkednek a helyi lehetőségekkel: csipkebogyóból teát, összeszedett gyümölcsökből lekvárt főztek, kalászt szedtek. Az akkor épülő orosz telepen földalatti tárolókhoz földásás, kézi erővel való szállítás jelentette számukra a munkát. A Kaolinban anyag és kőtörést végeztek, Iván tanyáján oltványtelepen és a szőlőhegyen dolgoztak.
A kitelepítettek és az itt lakók elfogadták egymást. Az ötvenes évek nehezek voltak a mádiaknak is, mégis több ízben megpróbáltak segíteni.
Kedves színfolt volt az az esküvő, amikor a menetben a kitelepített fiatalok munkatársaik által karonfogva vettek részt. Nevezetes alakja volt az ideérkezőknek gróf Almássy Miklósné szül. Baas Sarolta, ahogyan a helyiek ismerik Déry Sári színésznő. Férjét követte a kitelepítésbe, sorsát vállalva dolgozott a határban, majd az akkor épülő kultúrházban kapott munkát. Kultúrkört szervezett és épp’ előadásra készültek. Görcsök gyötörték, de a lakhely elhagyási tilalom késői feloldása miatt a kórházba szállítás után vakbele perforált és Sári elhunyt. Sírja a mádi római katolikus temetőben örökös ÖRÖK ! 1953. márciusában, Sztálin halála után beköszöntött a reménykedés időszaka. A kitelepítésnek jogszabályi háttere nem volt. Ám a hatóságok nem akarták, hogy a kitelepítettek Budapestre, illetve még öt nagyvárosba visszatérjenek.
Így az 1034/1953 (VIII.26). minisztertanácsi rendelet szerint maguknak kellett lakhelyet, munkát keresniük. Két év után egyenként elhagyták Mádot .
Emlékezzünk tisztelettel sorsukra! Az emlékművet állította A Nemzeti Emlékezet Bizottság, a Nemzeti Örökség Intézete és a Demetervin. A szobor Szervátiusz Tibor alkotása. Az emléktábla szövege: A kommunista diktatúra alatt Budapestről Mádra kitelepített, megbélyegzett, vagyonuktól megfosztott, a fővárosból kitiltott ártatlan emberek, családok emlékére.
Vinnai Zsuzsanna helytörténész