Újra indult a Rózsavölgyi „vonata”!

2020. 07. 09., 11:42am
Augusztus utolsó napján a Rózsavölgyi Szalon meghirdette új évadját. A kilencediket. Az új előadásokban több vonat, egy hajó és két sziget is lesz.

Augusztus utolsó napján a Rózsavölgyi Szalon meghirdette új évadját. A kilencediket. Az új előadásokban több vonat, egy hajó és két sziget is lesz.

Mindkét sziget államférfiakhoz kapcsolódik. Az egyik államférfi már nincs az élők sorában, ám a másik még él és virul. Ám lesznek pápák is, —ráadásul kettő. Bemutatásra kerül egy remek kortárs dráma és még Greta Garbo is feltűnik a színpadon. A Rózsavölgyi Szalon évadja kicsit dokumentarista jellegű, ráadásul mindegyik darab ősbemutatónak számít. Az új évadban "új színészek" is játszanak itt, — akik először szerepelnek a Rózsavölgyiben, — valamint "új rendezők" is csatlakoznak a Szalon rangos csapatához.

A hét új bemutató közül két premier a tavaszi karanténidőszakból csúszott át az új szezonba. Közülük az egyik az Idegenek a vonaton. A tehetséges Mr. Ripley-sorozat szerzője, a zseniális Patricia Highsmith írta a regényt, melyet Craig Warner adaptált színpadra. A magyar fordítás Radnai Annamária dramaturg érdeme, aki sajnos pár éve már nincs köztünk. A Szalon ezzel a bemutatóval tiszteleg emléke és alkotói szakmaisága előtt. Annamária még 2010-ben mutatta meg a darabot jóbarátjának, Szarka János rendezőnek, aki bemutatásra ajánlotta a Rózsavölgyi Szalonnak. A tavaszi karanténhelyzet törölte a próbákat és a premiert, illetve akkor online zajlott az olvasópróba. A Szalonban július végétől azonban a közreműködők már tudtak próbálni. Szereplők: Józan László, Porogi Ádám, Takács Katalin, Szina Kinga, Őze Áron, Ozsgyáni Mihály. Az előadás a Rózsavölgyi Szalon, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szentendrei Teátrum közös produkciója.

A közös titkok bilincse

Szarka János, az Idegenek a vonaton rendezője:

Még nagyon fiatalon olvastam először Patricia Highsmith regényét. Szorongtam attól, ahogy bonyolítja a cselekményt, megismerteti velünk a karaktereket. Egyszerűen félelmet keltett bennem, hová fog mindez fejlődni. Aztán később, amikor 2010-ben Radnai Annamária dramaturgbarátom – ő fordította a regény színpadi verzióját – kezembe adta a szövegkönyvet, már inkább a társadalmi vetülete fogott meg: mit lehet elérni az emberek manipulálásával, micsoda szörnyűségeket is.

Szerintem semmiféle skatulyába nem belegyömöszölhető Patricia Highsmith, a kategorizálások úgyis félrevisznek. Mondhatnánk a művére, hogy krimi, vagy pszichothriller, mindegyik igaz, és mégsem. Ilyen Patricia Highsmith. Én azt is mondtam a történetére, hogy melodráma: a manipulációnak ugyanis itt egy nagyon erős érzelem az alapja, amit egy ember varázsütésszerűen kezd érezni egy másik ember iránt. A darabbeli „tökéletes gyilkosság” felvetése is szinte csak azért van, hogy minél közelebb kerüljön a két főszereplő (Charles és Guy) egymáshoz. Legyen egy közös titkuk, amely elválaszthatatlan köteléket alakíthat ki köztük. Aztán látjuk, hogyan működik, pontosabban hogyan nem működik ez. A közös titkok bilincséből csak súlyos sérülésekkel lehet kijönni. A gyilkosság egy végletes érzelem meggondolatlan megnyilatkozása itt.

Végül is amióta ember van, arra vágyik, hogy szeressék. Ebből iszonyatos nagy tragédiák is lehetnek. Erre az egyik példa ez a darab, hogy micsoda tragédia lehet abból, ha valaki rosszul méri föl a másik szeretetét, figyelmét.

Fotók : Kallus György: