Kalauz egy életműhöz

2020. 04. 12., 10:30am
Magyarországon Fodor Tamás egyike az utolsó színházi mestereknek.

Magyarországon Fodor Tamás egyike az utolsó színházi mestereknek.

És egyik képviselője annak a szintén kiveszőben lévő, a világra mindig aktívan reagáló értelmiségi magatartásnak is, amely nemcsak a valóság megismerését, megértését látja feladatának, hanem annak alakítását, formálását is. Sándor L. István Szabadságszigetek című, Fodor Tamás és a Stúdió „K” története 1978-ig alcímű most megjelenő könyve ennek a gazdag életműnek az első időszakáról ad áttekintést.

Fodor Tamás színházi pályája 1961 őszén kezdődött, amikor bekapcsolódott az Egyetemi Színpad munkájába, tagja lett az Universitas színjátszó együttesének. De nemcsak színjátszóként és szavalóként szerepelt az együttes előadásaiban, hanem rendezni is itt kezdett. Sőt, asszisztensként és szervezőként is bekapcsolódott a munkába. Egy olyan kulturális közösség aktív tagjaként élt és alkotott, amely az akkori Magyarország szellemi életének legprogresszívebb törekvéseit képviselte.

Fodor későbbi pályáját – amikor némi keresgélés után a saját útját kezdte járni – szintén ez jellemezte. Mindig olyan szellemi közeget keresett, teremtett maga körül, amely a kor emberi kihívásaira reagált, szakmailag pedig a legprogresszívabb törekvésekhez kapcsolódott. Ez határozta meg az 1971-ben indult Orfeo Stúdió, majd a belőle kinőtt Stúdió „K” működését is. Meg még egy fontos dolog. Ezek a fiatalok alkotta közösségek együttesen keresték a válaszokat a világ és a színház által feltett kérdésekre. Nem olyan műhelyek voltak, amelyek egy-egy tekintélyes mester köré gyűltek. A tisztafejű, ifjú emberek önfejlesztő közösségekként szerveződtek, ahol egyenrangú tagok együttes erőfeszítéssel keresték a megoldásokat a felmerülő emberi és művészi problémákra. Ezért is lett munkájuk kulcsfogalma a kollektív alkotás (création collective). Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – az ezekben a kulturális közösségekben szerzett tapasztalatok Fodor Tamást mára vitathatatlan színházi mesterré tették.

Ez az oka annak, hogy az ő pályájának áttekintéséhez hozzátartoznak az általa épített kulturális közösségek történetei is. A könyv külső és belső nézőpontból egyaránt ezt egyszerre rajzolja meg. A külső kép a legfontosabb események összefoglalásából, az akkor született előadások leírásából, rekonstrukciójából, elemzéséből áll össze. A belső kép a rendezővel és legfontosabb alkotótársaival folytatott beszélgetésekből rajzolódik ki. Fodor Tamás mellett megszólalnak a könyvben az Orfeo Stúdió és a Stúdió „K” első nemzedékének tagjai: Angelus Iván, Németh Ilona, Oszkay Csaba és Székely B. Miklós. És miközben Fodor Tamás és alkotótársai a pályájukról mesélnek, kirajzolódik a 60-as, 70-es évek társadalomtörténetének, kulturális és művészeti életének egy jelentős szelete is. Így a színházi közösségek történetén keresztül a kor Magyarországáról kapunk plasztikus képet.

Fodor Tamás Woyzeck KIKIÁLTÓ című drámájában

A könyv nemcsak Fodor Tamás és Stúdió „K” történetében igazít el, hanem képet ad a rendező konzekvens, egyedülállóan világos színházelméletéről, amely nem a teória, hanem a gyakorlat felől értelmezi a színházművészet fogalmait és kifejezőeszközeit. Mindebből Fodor Tamás társulatépítő, színészpedagógiai módszereit, eredményeit is megismerhetjük. A kötetet kronológia, „kislexikon”, névmutató és gazdag jegyzetanyag egészíti ki.

Sándor L. István Szabadságszigetek. Fodor Tamás és Stúdió „K” története 1978-ig című kötet december közepén jelenik meg, de már most előrendelhető a Színházi könyvek webáruházban (szinhazikonyvek.hu)

https://szinhazikonyvek.hu/sandor-l-istvan-szabadsagszigetek-fodor-tamas-es-a-studio-k?fbclid=IwAR3bBgkIJA_iklfWYEvmJPL351np9wpX_qdaKbIrqqa48VfK2iI-7f9qNiQű